Németh Pamela
Fazekas Miklós
Dr. Orosz Szilvia (AT kft.)
Miért érdemes az állattenyésztő szemszögből is megvizsgálni a jelenlegi tömegtakarmány-növény termesztéstechnológiánkat? Miért nem elegendő az eddig bevált vetésváltást alkalmazni a továbbiakban is? Mert egy valami biztos napjainkban, a változás. És az marad életben, aki alkalmazkodik.
Amikor a felvásárlási lehetőségek limitáltak és minden évben újabb és újabb környezeti kihívásokkal nézünk szembe, akkor fontos, hogy olyan megoldások legyenek a tarsolyunkban melyekkel a termelésünket rugalmassá, biztonságossá és hosszú távon rentábilissá tehetjük.
A szakma korszerű ismereteit és újdonságait okszerűen alkalmazva megoszthatjuk a kockázatot, enyhíthetjük a kitettséget és nem mellesleg csökkenthetjük a termelési költségeinket. Hiszen nincs is annál drágább, ha nem áll rendelkezésre nyáron elegendő emészthető rost a takarmányadagban, vagy ’parlagon’ pihen akár 5ha területünk is 2-4 hónapig.
Jelen rövid összeállításunk célja gondolatébresztő jelleggel mutat be olyan növényeket és vetésforgó-variációkat melyekkel minimálisra csökkenthetjük környezeti kitettségünket, valamint termelési költségeinket is kordában tarthatjuk.
Az átláthatóság érdekében az alábbiakban csoportosítjuk a tömegtakarmány növényeinket:
Őszi vetésű tömegtakarmány-növényeink
Ezen növények közé tartoznak az általában kedvező rostemészthetőséggel, elfogadható fehérjetartalommal és közepes termésátlaggal rendelkező fajok, mint az:
· őszi gabona szilázsok és szenázsok (rozs, tritikálé, árpa, búza),
· hidegtűrő takarmányfüvek (Westerwoldi perje, Festulolium, olaszperje, angolperje, nádképű csenkesz, egyéb csenkeszek),
· pillangós virágúak (bükkönyök, takarmány borsó, bíborhere).
A rozs kalászhányás előtti állapotban betakarítva (BBCH 45) kiváló rostemészthetőségű (NDFd48 kb. 70%), ezért nagy termelésű tejelő tehénnek 1-200. laktációs nap között nagy adagban adható (télen-ősszel-tavasszal legalább 5 kg szilázs/nap/tehén, nyáron 10-15 kg szilázs /nap/tehén). Ezen fenológiai fázisban (időjárástól függően) 3-8 tonna szárazanyaghozamot produkál (kb. 10-25 tonna szilázs/ha, 30% szárazanyag-tartalom mellett). Fontos azonban megemlíteni, hogy az őszi gabonafélék közül hazánkban a tritikálé sokkal rugalmasabb, mint a rozs. Míg a rozs genetikájából adódóan kiemelkedő hozamértékeket képes produkálni jó rostemészthetőség mellett, sajnos a betakarítási ablaka nagyon szűk (3-5 nap), a betakarítás időszaka a változékony áprilisra esik, egyes években pedig nagyon megsínyli a környezeti hatásokat (túl magas hőmérséklet, kevés csapadék). A rozs ezért a kiváló műszaki betakarítási technológiával rendelkező, jó menedzsmentű telepek tömegtakarmánya. Ezzel ellentétben a tritikálé betakarítási ablaka szélesebb (7-10 nap) és kifejezetten jól tűri a különböző természeti anomáliákat. Továbbá betakarítási ideje némileg későbbi (április vége-május eleje), így betakarítása után szudánifű vagy cirokfélék vethetőek (öntözetlen körülmények között). A tritikálé (a rozshoz hasonlóan) ideális fenológiai fázisban betakarítva (BBCH 49) kifejezetten jó rostemészthetőségű (NDFd48 kb. 75%), így nagy termelésű tehénnek is adható korai laktációban (1-100. laktációs nap között, 5-15 kg szilázs/nap/tehén mennyiségben). De a tritikálé a BBCH skála 50-51-es fázisában (a kalászka már látszik) is eredményesen hasznosítható, mert ugyan rosszabb a rost emészthetősége, de még így is kedvező az érték (NDFd48 > 70%). A kukoricaszilázshoz képest még mindig 15%-kal jobb ez a rostemészthetőség, az átlagos lucernaszilázshoz/szenázshoz képest pedig 30% a különbség! Hozama ebben a fenológiai fázisban (április végén-május elején) a rozshoz hasonló. Ekkor a rozs már elkésett (NDFd48 kb. 65%).
A takarmányfüvek egyes eseteiben fontos megemlíteni azt, hogy a hazai gyakorlattal ellentétben sok más európai országban ezeket a növényeket nem egy kaszálás erejéig tartják bent a vetésváltásban. Legjobb példa erre az elmúlt időszakban népszerűvé vált Festulolium. Tudjuk ugyanis, hogy a Festuloliumok csenkesz és perje keresztezéséből jöttek létre és ennek köszönhetően több évig is képesek jó minőségű és mennyiségű takarmányt biztosítani. A hazánkkal egy északi szélességen elhelyezkedő és hasonló időjárási képleteket mutató Wisconsin államban előfordul, hogy 3-4 évig folyamatosan hasznosítják, évente 4-5 -ször kaszálva az angolperje x nádképű csenkesz alapú Festuloliumokat. Míg hazánkban sokszor egy kaszálás után kiművelik a táblákat. A nyári meleghez jól alkalmazkodó egyes Festuloliumok (föleg a réti csenkesz alapúak) így is megfelelő alternatívát jelenthetnek amennyiben sikerül időben tavasszal elvetni őket (ha tavaszi vetésre kényszerülünk).
Amennyiben egy gazdaság célja mindössze annyi, hogy egy kaszálás erejéig vessen füvet ősszel, úgy érdemes megfontolni a Westerwoldi perjék használatát, melyek genetikailag egyévesek, így első kaszálásra adják a termőképességük javát.
Sajnálatos módon hazánkban a különböző évelő takarmányfüvek még mindig indokolatlanul alulértékeltek, holott az egyik legolcsóbb takarmányok készíthetőek belőlük! A modern fajták kiválóan alkalmazkodnak mind az intenzív hasznosításhoz, mind pedig jó agronómiai tulajdonságokkal rendelkeznek (mint például fagytűrő képesség). Ezek közé tartozik a nádképű csenkesz is mely új fajtáit már széleskörben használtak NY-Európában.
Az intenzív termesztésű olaszperje, a Festuloliumok, a Westervoldi perje emésztésélettani szempontból a tehén legkiválóbb tömegtakarmányai (NDFd48: >75%, nyersfehérje: >17%sza., kiindulási cukortartalom 15-20%sza.). A füvek nagy mennyiségben etetve a legjobb takarmánynak bizonyulnak a hőstresszes időszakokban. Tehát a tehén oldaláról van egy nagy IGEN! A lényeg az, hogy a száraz kontinentális területek vetésforgójában megfelelő módon találjuk meg a helyét. Mert itt van a helye!
A pillangós virágúak közül fontos megemlítenünk, hogy egyik sem állja meg a helyét szóló vetésben csak keverékekben. Míg a bükkönyfélék és a borsó legjobban az őszi kalászosokkal teljesít, addig a bíborhere kitűnő párost alkot egy olasz- vagy Westerwoldi perjével (kiemelkedő fehérjetartalmat biztosít). A pillangósok javító hatása a korai fenológiai fázisban (a kalászos kalászhányása környékén) kérdéses, mert a részarányuk még kicsi a keverékben. Gyenge talajokon azonban lehet, hogy érvényesülhet némi fehérjetöbblet. Összességében a korai fenológiai fázisban nem feltétlenül indokolt a keverék vetése a tiszta gabonával és füvekkel szemben (mivel a rozs, a tritikálé, az olaszperje önmagában is hasonló eredményeket tud adni). Később azonban, a tejesérés végén, amikor a keverék legalább 30% szárazanyag-tartalmú és biztosan erjed egymenetes betakarítás mellett is, kiváló hozamú (40-50 tonna/ha zöldhozam, 6-8 tonna/ha szárazanyag-hozam), jó önköltségű, nagy fehérjetartalmú keveréket kapunk (15-18% sza. nyersfehérje-tartalommal). A keményítőtartalom 5-10% sza. Ekkor a rost emészthetősége már gyenge (NDFd48 50% alatt), így ez a keverék nem a nagytejű tehén takarmánya, hanem elsősorban a növendékeké. A tenyésznövendékek (a jövőnk!) esetében nagyobb marmagasságot és rámát biztosít, potenciálisan nagyobb szárazanyag-felvétellel és tejtermeléssel a későbbi laktációban. Ezzel valóban neveljük az üszőket, nem hízlaljuk!
A kalászos késő tejesérésében (BBCH 77-78) betakarított keverékek kiváló tömegtakarmányai
· a tenyészüsző növendékeknek ()
· a közepes és gyenge termelési szintű termelő teheneknek (<9000 kg/tehén/305 nap),
· a termelő tehén közepes és kistejű laktációs fázis (200 laktációs nap felett),
· a húsmarhának.
Tavaszi vetésű tömegtakarmány-növényeink
Ezen növények közé soroljuk a hazánkban április-augusztus időszak között termeszthető egy- vagy akár többéves takarmánynövényeket.
Legfontosabb ezek közül a hazánkban közel 60.000 ha-on vetett silókukorica. Alappillére hazánk takarmánynövényeinek (közel 2 millió tonna kukoricaszilázs/év, 25-30 tonna szilázs/ha átlagos fajlagos hozammal). A silókukorica átlagos keményítő-tartalma hazánkban 35%sza, ami elengedhetetlen a tejelő szarvasmarha adagjában (kb. 2 kg/nap/tehén, a bendőben 80%-ban lebomló keményítőt szolgáltat). A rost emészthetősége azonban gyenge 50-55%% (NDFd48), ráadásul ez egy lassan lebomló rost (2-3%/óra). Ezért a silókukoricára ne emészthető rostforrásként gondoljunk. Továbbá sajnos kifejezetten érzékeny a nyári hőhullámokra, illetve a korai magas hőmérsékletre, így sikeres termesztése megkívánja az áprilisi, kora májusi vetést. Ez alapvetően behatárolja az előveteményei körét, kiemelve a rozsot a legfőbb fajjá, mint elővetemény. Itt hasznos megemlíteni azt, hogy ez a kombináció okozza az egyik legnagyobb kitettséget abban az esetben, ha mind a rozs mind pedig a kukorica is az aszály, illetve hőstressz ’áldozatává’ válik. Így sem keményítőnk, illetve zöldtömegünk, sem pedig emészthető rost alapanyagunk nem lesz elérhető megfelelő mennyiségben és minőségben. Reméljük kevés olyan évünk lesz, mint a 2019., ami ilyen katasztrofális helyzetet teremtett Dél-Magyarországon.
Ezen növények közé tartoznak még a cirokfélék, a silócirok (https://www.alfaseed.hu/product-page/silocirok-gigant), a PPS cirok (fotoszenzitív típus) (https://www.alfaseed.hu/product-page/silocirok-jumbo-star), a BMR cirok (Brown Mid Rib típus) (https://www.alfaseed.hu/product-page/bmr-cirok-monster) és a szudánifüvek (https://www.alfaseed.hu/product-page/szudanifu-bovital). Ezen növények kiemelkedő szerepét a környezeti stressztűrő képességben ismerjük. Fontos megemlíteni, hogy nincs még egy olyan növény hazánkban, mint a szudánifű melyet nyáron (április és augusztus eleje között) mindig
sikerrel lehet vetni, miközben könnyen emészthető, így a kiesett emészthető rostot, vagy zöld tömeget pótolni tudjuk a takarmánybázisunkban. A legjobb vészhelyzeti takarmánynövény melyet érdemes mindig a tarsolyban tartani. Akár búza betakarítás után is vethető augusztus elején! Megfelelő fenológiai fázisban betakarítva kiváló rostemészthetőséget (NDFd48 60-65%) és fehérjetartalmat kapunk a takarmányunkban.
Évelő tömegtakarmány-növények
Ide sorolhatjuk a legtöbb fűfélét és a lucernát. Önmagában a lucerna viszonylagosan drága takarmánynövénynek számít így fontos, hogy a területet maximálisan kihasználjuk. Megtehetjük ezt úgy, hogy követjük egyes nyugati országok példáját, akik a lucernát maximum 2 aktív évig hagyják a területen, melyből a vetés évében olaszperjével vagy akár Festuloliummal ’áll’ együtt a lucerna. Ezen füves keverék előnye, hogy növeljük a TMR rostemészthetőségét és nem mellesleg a terület termőképességét. Megtehetjük azt is, hogy a 2. év végén lévő lucernánkba, kiművelés előtt ’no till’ vagy ’minimum till’ rendszerrel szenázsnak őszi gabonát, vagy évelő (vagy akár egyéves) füvet vetünk. Így a tavaszi kaszáláskor még hasznot húzhatunk a lucerna fehérje tartalmából.
A lucerna átlagos nyersfehérje-tartalma hazánkban 19%sza, ami a ’mi bűnünk’. A rost emészthetősége 40% (NDFd48), ami azonban még kiváló minőség esetében is csak megközelítheti az 50%-ot. Emellett azonban ez egy gyorsan lebomló rost (4-6%/óra), tehát a bendőben tartózkodás idejét jól kihasználja Összességében ezért a lucerna ugyan fontos komponense a nagytejű tehén adagjának (nyersfehérje- és oldhatófehérje-tartalma valamint struktúrája miatt), de ne emészthető rostforrásként tekintsünk rá.
Az alábbi 1-2. táblázatban néhány vetésváltási rendszert, lehetőséget szeretnénk bemutatni, mellyel reményeink szerint hozzájárulhatunk a költséghatékony és biztonságos tömegtakarmány előállításhoz Magyarországon.
1 . táblázat Vetésváltás opciók – 100%-ban takarmánynövény termesztés
2 . táblázat Vetésváltás opciók - Hagyományos árutermelés + takarmánynövény termesztés.
